A választásokat ki nem szarja le

2010 március 9. | Szerző: borosty

 Választ kellene

adnunk egy pártra.

De a politikának

már csak ez az átka.

 

Az egyik Á-t mond,

a másik B-éget.

A házunk tőlük

 le is éghet.

 

Mint mindig most is

 szép jövőt ígérnek.

Cédulánkért nyelveik

a földig érnek.

 

Jogainkért pénzt

 is adnának.

Választani szabadon

nem nagyon hagynának.

 

Villáikban van pár

tízezres szőttes.

Antik bútor, cseléd,

trófea, lőfegyver.

 

Ők bizony

nem ismerik a gangot.

Gazsit sem,

az utcai bitangot.

 

Hó végére mindig

marad nekik lóvé.

A Kanári-szigetekre

hétvégi csete-paté.

 

Sajnálom is őket,

legnagyobb gondjukat.

Melyik gyerek

kapjon karácsonyra lovat.

 

Én meg a számlákat

kifizetni alig tudom.

Megbeszélem ezt is

Bözsivel a gangon.

 

Panaszkodik ő is,

drága a kenyér.

Fizunapunk

egy imával felér.

 

Szóval kérdem én

a tisztelt házat.

Miért csináltat

házára mázat?

 

Miért gazdagszik

az, aki lop, csal?

Az állam szeme

miért kancsal?

 

Rég így van ez már.

Valamit tennünk kéne!

Kicsiny országunkat

megváltani? Miért ne!

 

Miénk a döntés,

miénk a hatalom.

És te még hiszel

ebben angyalom?

Az irodában

2010 február 26. | Szerző: borosty

 

Újra dolgozni mentem,

tele van már a fejem.

Betanulok és gépelek,

mint a hülye gyerek.

Sok kis papírfesznire

rájegyzetelek.

 

Első napon már elkéstem,

nem jött időben a HÉV-em.

Fogtam is a fejem nagyon,

nem üt új főnököm agyon?

 

Dehogy üt ő.  – Új rabszolga!

Gürizzen csak az a dolga.

Ebédidő? Olyan nincsen.

Kérem attól eltekintsen!

Windows XP minden kincsem.

 

Kukker , napocska, pipa

ez a SAP programocska.

Csörög a phone-om egész nap,

kéne titkárnő ki kapkodhat.

 

Titkosak a belépő kódok,

hát én ezen nem aggódok.

Tudom már vagy két emberét.

Titkosak ezek?  A fenét!

  

„Motyogós” lett szobatársam.

Tűzőgépét el ne ássam!

Körülnéztem hova kerültem,

végül a többiekkel elvegyültem.

 

Jó lesz nekem már az új hely!

Végre megtelik a persely.

Inkább várom a fizetésnapot,

eldobom a kolduskalapot.

 

Ezek a pasik

2010 február 13. | Szerző: borosty

Csend van nálunk itthon,

mert elutazott a kedves.

Valentin napon

a lakásunk csendes.

 

Síelni ment ő

az olasz hegyekbe.

Máris várom őt

haza remegve.

 

Sok kis csajszinak

kell az új préda.

Féltem őt tőlük,

sok a kis béka.

 

Hogy családja van,

nem érdekli őket.

Csak lecsapnak rá,

aztán meg bőghetsz.

 

Hát! Addig én is

pasira vadászom.

Az ismerkedős

oldalakra rámászom.

 

Nézegetem

az idegen arcokat.

A szerelemért

vívott ősharcokat.

 

A Csajok és Pasikba

benevezek.

Értékelem

a pasifejeket.

 

Megnézem, hogy

kinek tetszettem.

Ez visszaadja

önbecsülésem.

 

Van már vagy

húsz rajongóm,

akinek nincsen

foga mosolygón.

 

Van köztük pár

házasember is.

Harmadiknak

mehetnék hozzájuk is.

 

Segíthetnék az

asszonynak főzni.

A füstli virslit

jól meggyötörni.

 

Cserébe két gyermek

 anyja lehetnék.

És átkoznám megint

ezt a szombat estét.

 

Hamarosan drága

párom hazatér.

Kiolvasom inkább

a Káma Szutrát kevéért.

 

A foghíjasoknak

pedig most üzenem.

Kicsikémet értetek

le nem cserélem.

BKV vers

2010 január 14. | Szerző: borosty

 Kicseszett csórók

vagyunk mindnyájan:

Egy húszezresre

kicsordul a nyálam.

A feléért már

bérletet vehetsz.

Amit most

a hajadra kenhetsz.

 

Csak  egy millárd –

nyilatkozik Demszky.

Csak 1 millió szív

emiatt cseszd ki.

Biztos neked van

kétféle rendszámod,

hogy ne kelljen

soha bkv-ra szállnod.

 

Teker a kerékpáros is

a nagy büdös szmogba.

A taxis olykor

nagyon goromba.

Rohannak ők is persze

ezerrel.

Hogy több legyen a zsebükben

pár tízezerrel.

Nem is rossz üzlet ez nekik

Januárban már meglesz a profit.

 

A sofőrök a központban csócsóznak.

Dolgozók a megállókban szitkozódnak.

Várjuk már nagyon a végét.

Imádkozunk a BKV cégért.

Istenem add, hogy megegyezzenek!

És az ellenőrök újra leleplezzenek,

hogy most sem vettem bérletet

és még én szidom az életet.

A zene rabságában

2010 január 13. | Szerző: borosty

 Igaz kincsre leltem

amikor a sárban matattam.

Fülem rabul ejtette

egy hullámokban ringó dallam.

Csak egyre-egyre hallgattam,

lerakni akkor még nem tudtam.

Némán éhezett eddig fülem

táplálékot most meglelem.

Szememben fénylett ezernyi gyertya

alaphangként Shakespeare monológja.

Most már tudom ez hiányzott!

Lelkem eddig nagyon fázott.

Mi változott?

2010 január 10. | Szerző: borosty

Azon gondolkodom

mi kell a mának.

Qvaanyázás,

cigifüst szállhat.

Bacardi, tekerés két lánnyal.

Álmodik tinisrác magával.

Rekedtes hangon,

kissé hamisan éneklő gitáros,

Vizipipát cipelő

fősulis főváros.

Rajongók hadait

emésztő híresség.

Füstfátylat táncoltató

szűk helyiség.

 

Vibrátoromból

az elem már kifogyott.

Az utolsó srác

rajtam jól kifogott.

Nem járok már buliba,

csak főzni.

Legfontosabb kérdés,

hogy mi lesz ma a főzi?

Cseszd meg a gyomrod

te állat!

Menj neki az első ko-fának!

Én most megyek

egy koncertre.

Csinálj rakott húst estére!

Ha nem menne

hívd ezt a számot!

Pizza King lehet az új barátod!

Keserves kedves

2010 január 9. | Szerző: borosty

Elsorvadok.

Érzem fájón és lassan

szívemből kihullanak a pikellyek.

Meghaltam.

November havában.

Elvettek tőlem valamit

ami én voltam.

Elhallgattam.

Nincs szó mit elmondhatnék,

belül tátog nagy üresség.

Elvesztettem.

Mindent mi fontos volt nekem, de visszaszerzem!

Kerestem.

Azt amit nem találtam eddig sem.

Könnyeztem.

Vérfátylas szememben

még érzelem dereng.

Feláldoztam.

Mindent mit kellett, de az eredmény

ez a nagy üresség lett.

Megmaradtam.

Gondolatban éles késsel

szívem szúrtam át.

Elvesztettem arcom

minden mosolyát.

Megállapodtam.

A léttel mi adatott:

ily szenvedéllyel élni már nem fogok.

Vihar

2010 január 9. | Szerző: borosty

Gyűlölöm az érzelmeim

csal előhívják félelmeim.

Kerülném én a bánatot

hazudnék magamnak oly nagyot.

A vihar irányíthatatlan

a villám kibírhatatlan.

Nem lennék északi fuvallat

mi nem lel soha nyugalmat.

Se kereszttüze a fénynek

bennem meleg lámpások égnek.

De lennék rideg kőszikla.

Mi nem érez soha. De soha!

Villanás

2010 január 9. | Szerző: borosty

I. rész 

Látom! Szemedben

drága lángok ölelkeznek.

S, tudom, hogy

én gyújtottam meg őket.

Félek, hogy téged

egyszer elveszítelek.

De a remény

még fogja mindkét kezemet.

 

Tudom, hogy

nem vagy egy Adonis.

De a te szíved

szebb bárkinél is.

Kimondom…:

SZERETLEK.

De nem

a két fénylő szemedet.

Hanem tégedet

S, az egész

általam imádott lényedet.

Leírom és kimondom

100X is szeretlek

és ezer csókot küldök neked.

 

II. rész

Régen azt hittem

mogorva farkas lakik benned.

Mióta beszélgettem veled,

éreztem valami kellemeset.

Rájöttem, hogy csoda vagy,

az én csodám!

Hiányoztál,

hiányzott a rekedted, de kedves hangod.

Ami egy időre elhagyott.

De hallom újra

amikor köszönsz nekem a múltba.

Útban a nyugalomhoz

2010 január 9. | Szerző: borosty

Válts jegyet az éjbéli Holdra!

Vess egy pillantást a fénylő csillagokra!

Ott, ahol a Hold mosolyog rád

s, kezed fények fénynyalábjai fogják.

Tekintsd meg Vénusz mennyei dombját!

Nézd meg jól a zeuszi Jupiter nagyságát!

Arra messze a Földön is túl

az utált vérengző háború nem dúl.

Csend, sötétség arrafelé az Úr.

Az egész, végtelen tejút eléd tárul.

 

Ez viharos szívem megnyugtatója!

Ez nyughatatlan lelkem csillapítója!

Magányosan tengetem

messzi elvesztett életem.

Vár, vár ott a csend.

Csend! Honolj bennem!

Kérlek! Szépen kérlek

NE hagyj el engem!