Villanás

2010 január 9. | Szerző: borosty |

I. rész 

Látom! Szemedben

drága lángok ölelkeznek.

S, tudom, hogy

én gyújtottam meg őket.

Félek, hogy téged

egyszer elveszítelek.

De a remény

még fogja mindkét kezemet.

 

Tudom, hogy

nem vagy egy Adonis.

De a te szíved

szebb bárkinél is.

Kimondom…:

SZERETLEK.

De nem

a két fénylő szemedet.

Hanem tégedet

S, az egész

általam imádott lényedet.

Leírom és kimondom

100X is szeretlek

és ezer csókot küldök neked.

 

II. rész

Régen azt hittem

mogorva farkas lakik benned.

Mióta beszélgettem veled,

éreztem valami kellemeset.

Rájöttem, hogy csoda vagy,

az én csodám!

Hiányoztál,

hiányzott a rekedted, de kedves hangod.

Ami egy időre elhagyott.

De hallom újra

amikor köszönsz nekem a múltba.